Leányváron hosszas előkészületek után átadták a Hivatásőrző Ház rehabilitációs központot 2004. szeptember 14-én. Az ünnepélyes átadáson az MKPK tagjainak jelenlétében Seregély István érsek, a püspöki konferencia elnöke felavatta az épületet, majd Erdő Péter bíboros megáldotta az otthont és annak munkatársait.

Az intézmény létrehozását a New Jerseyben élő Rauch László atya kezdeményezte még az 1990-es évek elején az Anonim Alkoholisták Közösségének társadalmi és spirituális programjára épülő amerikai Guest House működésének mintájára. Az Egyesült Államokban igen eredményesnek bizonyultak az alkoholbeteg katolikus papokat, egyházi személyeket gyógyító Guest House intézmények. Rauch László mellett nagy szerepe volt a folyamat elindításában Ternyák Csaba érseknek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia előző titkárának, aki ellátogatott az egyesült államokbeli Guest House-okba, és ismertette a rehabilitációs központok programjait a hazai egyházi vezetőkkel. Látogatása alatt az amerikai magyarok gyűjtést szerveztek a magyar intézmény létesítésére. Ebből az összegből – 20 ezer dollárból – jött létre később a magyarországi Guest House Alapvány. Veres András püspök, az MKPK titkáraként folytatta elődje munkáját, és szorgalmazta a rehabilitációs otthon életrehívását.

Miután a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntött a rehabilitációs intézet létrehozásáról, elkezdődtek az előkészületek és az alapítás feltételeinek megteremtése.

2002-ben Leányváron az MKPK megvásárolta a plébánia által emelt, de nem használt épületet, majd itt alakították ki a rehabilitációs központot. A Hivatásőrző Házban tizenkét személy gyógyulását tudják egy időben biztosítani. Orvos, pszichiáter, pszichológus, addiktológiai konzultáns, szociális munkás, ápolószemélyzet és természetesen lelkipásztor kíséri a gyógyulás útján a kezelt szenvedélybetegeket. A rehabilitációs otthon vezetője Hidász Zoltán addiktológiai szakember, aki korábban a budapesti Rév Ambulanciát irányította.

Az intézmény alapításával a Magyar Katolikus Egyház vezetői jelzik annak fontosságát, hogy legyen lehetősége kiutat keresni hazánkban is azoknak az egyházi személyeknek – elsősorban papoknak –, akiknél az alkohol szenvedélybetegséggé vált.

Nyomtatóbarát változat